Integrált ökológiai hálózat kialakításával fenntartható természet közeli tájhasználat kialakítása

A vízügyi-vízgazdálkodási fókuszú, de a fenntartható turizmus (csónakázás) fejlesztési lehetőségeit is magába foglaló Zöld Folyosó Program eddig még soha nem látott fejlesztési lehetőségeket jelent a térség ökológiai stabilitásának megőrzésében és továbbfejlesztésében.

A települési, illetve település-közi vagy térségi zöldterület-hálózat kialakítása rendkívül jelentős, egyrészt a CO₂-megkötés és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás miatt, másrészt pedig az élhető település kialakítása céljából.

Folyók, tavak, csatornák és parti sávjaik, más víz-, illetve zöldterületek, védett területek ökológiai egyensúly fenntartásában, klimatikus viszonyok szabályozásában betöltött pozitív szerepének hatékony beteljesítését segítő intézkedésekre van szükség, így:

• el kell kerülni a beépítésüket,
• a térség érintettjeinek összefogásával tervezett és megvalósított fejlesztésükkel biztosítani kell az ökológiai hálózatok folyamatosságát, a biodiverzitást,
• ingyenesen rendelkezésre álló rekreációs funkciójukat kihasználva a tudatformálás helyszíneivé, demonstrációs területekké történő fejleszthetők (a zöldterületek példamutató kezelésével, a klímatudatos életmód, klíma-egészségügyi információk bemutatásával).

Az ökológiai hálózat bővítése egyrészt a rendszer részelemeinek, másrészt azok funkcióinak a bővítését jelenti. A különböző mértékben degradált vagy teljesen átalakított vizes vagy szárazföldi természeti ökoszisztémák rehabilitációja, rekonstrukciója és kreációja biodiverzitást növelő tevékenység.

Az ökológiai folyosó a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek fragmentáló hatását képes kiküszöbölni, míg az ún. ökológiai gátak az élőhelyek közötti átjárhatóságot, a populációk kiterjedését, táplálkozási, vagy szaporodási folyamatait gátolják. Ökológiai folyosók hiányában ezt a funkciót az ún. tipegő kövek (stepping stones) látják el. A Zöld Folyosó Program ökológiai célja ezen átjárást biztosító létesítmények kialakítása.

Az ökológiai hálózat hosszú távú (100-150 éves) stabilitásának alappillére az erdő. Az erdőtelepítési elképzeléseket, összhangban az erőgazdálkodási tervel, a terület táji arculatával és természeti adottságaival kell megtervezni és kivitelezni. Az ártéri erdőtársulások jelentős mértékben sérültek a folyószabályozás során levágott, most holtmedrek mentén. Ezen erdős területek visszaállításával egyrészt hozzájárulunk a biodiverzitás növekedéséhez, másészt a településeket körülölelő ún. üdülő, vagy jóléti erdő, illetve erdőrészletek állapotjavítása, illetve bővítése kardinális, mely közvetlenül a település levegőminőségét, befolyásolja, közvetetten pedig hosszútávon csökkenti a térség CO₂ mennyiségét a lekötés megnövekedésével.

A települést körülölelő, a szomszédos településeket összekötő szántókat több száz kilométer hosszú, kopár dűlőút-hálózat tagolja. A zöld folyosók hiánya komoly környezeti károkat okoz, míg bizonyított pozitív hatásuk számos. A mezővédő erdősávok abiotikus tájalkotó rendszerekre gyakorolt kedvező hatásuk mellett, jelentős szerepet játszanak, mint élőhelyek is. A fák által biztosított mikroklíma a tájesztétikai, illetve a fent sorolt hatások mellett pihenést, rekreációt nyújthat bárkinek.

A biodiverzitás növelése elsődlegesen a régi mocsárvilág visszaállításából adódik a meglévő természetes mélyedések feltöltésével, de erre szintén alkalmasak a régi rizsrendszerek, felhagyott kubikok és vizenyős mezőgazdasági földek. A vizes élőhelyek Európában az egyik legveszélyeztetettebb élőhelyek közé sorolható. Biodiverzitásuk magas, növény- és állattársulásuk gazdag, sok a kipusztulás szélére sodródott faj él közöttük.

Az Élővíz-csatorna tágabb környezetében, Békéscsaba vizes élőhelyeinek kialakításával természetes, ún. biokorridor jönne létre a Biharugrai halastavak, illetve a Kardoskúti Fehér tó között, ezáltal elősegítve az egykori táji arculatra hasonlító vizes hálózat kialakulását.

A vizes élőhely kialakításának általános célja a biodiverzitás növelése, konkrétan pedig a speciális növény- és állattársulások élőhelyeinek megóvása vagy kialakítása úgy, mint:

• Egy konkrét faj (pl. gulipán, székicsér) vagy fajcsoport (pl. szerkők, vöcskök) speciális élőhelyének megőrzése vagy kialakítása,
• Madárfajok állandó vonuló-(pl. partimadarak), telelő- (pl. ludak és récék), pihenő és táplálkozó helyének (pl. kis lilik, daru) kialakítása,
• Fészkelő fajok (pl. gémek) állandó táplálkozó területének kialakítása,
• Halastavi gazdasági kárt okozó madárfajok (pl. kárókatona, gémek) elcsábítására szolgáló táplákozóhelyek létesítése,
• Szarvasmarhákkal fenntartott vizes élőhelyek (legelőtavak) kialakítása,
• Mangalicákkal fenntartott vizes élőhelyek (csürhegyepek és tavak) kialakítása,
• Bivalyokkal fenntartott vizes élőhelyek kialakítása,
• Hajdani mocsarak és mocsárrétek rehabilitációja és rekonstrukciója,
• Hajdani – de mára már eltűnt – híres vizes élőhelyekhez hasonlók kreációja,
• Jelentősen rontott területek biodiverzitásának növelése (pl. rizsrendszerek, szántók, kubikok) vizes élőhellyé alakítással,
• Települések belvízvédelmi feladatait segítő vizes élőhely-kreációk létrehozása.

A térség erdősítése/fásítása, a vizes élőhelyek kialakítása új védelmi funkciók kialakítását is jelenti egyben:

• Integrált kezelés (tájpark): jelentősebb földhasználati beavatkozásokat jelent nem csak a védett területeken,
• Nevelés és oktatás: a leghatékonyabb természetvédelmi tevékenység a megismer-megszeret-megvéd összefüggés alapelvére támaszkodik,
• Ökoturizmus funkció: a természet utáni vágy, hosszabbodó szabadidő, növekvő megtakarítások, a természettől elidegenedett városi ember szentimentális érzelmi kompenzációjának is felfogható,
• Gondnokság védelmi funkció: felvállalja a védett terület és közvetlen környezetének gazdasági harmonizálását is. Abból indul ki, hogy a védett terület hosszú távú fenntartása elképzelhetetlen, ha szigetként elzárkózik környezetétől. Ezért a térség és helyiek fejlesztési törekvéseinek irányt, mértéket és határt szab. Szakmailag irányítja a fejlesztési koncepciók és programok készítését és megvalósítását. Kombinálja a természetvédelem, gazdálkodás és a kulturális értékel együttes oltalmát.
• Vidékfejlesztési funkció: a természeti kezelés legkorszerűbb, legmagasabb rendű tevékenysége holisztikus egységként kezeli a gazdálkodó embert, mint károsító támadót és a védendő természeti értéket.